Feltételek

Itt közlöm az AP-hez szükséges IDEÁLIS feltételeket. Némelyikük tetszés szerint variálható vagy módosítható, az adott körülményekhez illetve kinek-kinek saját szükséglete szerint.

Szükség van egy csöndes szobára, ahol nem fognak zavarni. Ha gondot okoz a háttérzaj, kapcsoljunk be egy rádiót vagy tévét, és állítsuk két állomás közé ("fehér zaj"). Ez el fogja takarni a külső (zavaró) zajokat. Nem ajánlom a zenét. Bizonyosodjunk meg, hogy elég meleg van. (Az AP közben a test veszít hőmérsékletéből).

A megvilágítás legyen félhomályos, de semmi esetre sem sötét. Füstölő égetése nem feltétel, de segít a testnek az ellazulásban, illetve segíthet a reflex kiváltásában. Ha füstölőt használunk, az egy olyan illat legyen, amit csak AP közben égetünk, és semmilyen más alkalommal.

Szükség lesz egy kényelmes székre, karfával és fejtámasszal. Ez lehet fotel vagy nyugágy is. Sokkal sikeresebb az AP, ha ÜLŐ helyzetben végezzük. A széket kicsit hátra kell dönteni, hogy a fej biztosan támasztódjon. Erre a célra megfelel valami támaszték az szék (fotel) első lábai alá. Egy párnára van szükség a lábakhoz, és egy kispárnára vagy törülközőre a nyak mögé. Erre a célra kiválóan megfelel a repülőgépeken használatos nyaktámasz. Addig kell ezekkel variálni, amíg 100%-ig kényelmes testhelyzetet nem érünk el. Figyelem: laza, könnyű öltözetet viseljünk.

Ha ágyat kell használni, például betegség, stb. miatt, akkor amennyire étkezéshez szokta, annyira támassza fel magát párnákkal.

Fáradtság

A projekcióhoz nem kell túlságosan fáradtnak lenni. A megfelelő állapot amire ilyenkor szükség van, a testgyakorlás, tusolás, esti étkezés majd kb. 1 órai pihenés utáni állapot. A legjobb a jó közérzet és frissesség érzése, a túlfáradtság vagy túlságos kimerültség nem megfelelő. Erős testedzést majd tusolást és pihenést ajánlok, így a test fáradt de a tudat friss lesz. Ha gondot okoz a fény, akkor esetleg lehet olyan elsötétítő szemüveget használni, amilyeneket a repülőgépeken adnak alváshoz. Ez praktikus, és nem fogja zavarni a tapasztalást.

Megjegyzés: Ha nyál gyűlik össze a szájban, az AP előtt vagy alatt, le lehet nyelni, mozgatni a nyelvet, ez nem lesz hatással az egészre. Ha mozgatni kell a testet, ezt lassan kell tenni, az ellazulás megtörése nélkül. Ha köhögni kell, ezt meg lehet tenni finoman. Megfázás esetén (köhögés, tüsszentés), el kell felejteni az egészet, és inkább aludni.

            Egy másik érzés ami történhet, a pókháló, ami egy csiklandós érzésként jelentkezik az arcon. Ez normális. Későbbi állapotban, amikor az elnehezülés megkezdődik, figyelmen kívül lehet/kell hagyni. Az ellazulás korai állapotában még meg lehet vakarni az arcot. Az elnehezüléskor hagyja figyelmen kívül ezt az érzést, az hamarosan magától meg fog szűnni. Ez a csakra-energia jele.

A KILÉPÉS

Amikor eljön az idő amit erre kiválasztottunk, formáljunk az AP-ra irányuló ERŐS szándékot, üljünk le a székünkbe, nyújtózzunk, majd helyezkedjünk el kényelmesen. Végezzük el a relaxációs gyakorlatokat és az energia-emelést, egészen addig, amíg az elnehezülést nem érezzük, amint könnyű transzba lépünk. Váltsunk át a tudatos légzés gyakorlatára, és a tudati pontunkat emeljük ki előre ("pont emelés", az előző részben). Maradjunk biztosak a magunk MÖGÖTT elhelyezkedő fizikai testünk felől, és folyamatosan figyeljük a feszültséget (izmok feszességét?) .

Egy gyenge lüktetés kezdődik meg belül és körülöttünk. Ez egy sokkal mélyebb vibrációvá fog átváltozni, a csakra-aktivitástól függően. Erős csakra-tevékenység esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk hogy mi történik ekkor. A szívünk úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen pulzusszámra gyorsulna. Ez NEM a szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele törődni.

A következő érzésről van szó: helyezze a kezét a mellkasára, úgy, hogy az ujjvégek a szív fölött legyenek. Ujjaival doboljon a mellkasán, a szív ritmusára. Ezt az ütemet fokozatosan gyorsítsa egész addig, amíg az ujjak olyan gyorsan nem mozognak amennyire csak tudnak. Pontosan ilyen érzés amikor a csakra teljesen aktív állapotba kerül. Változó lehet az érzés, enyhe pulzálástól kezdve, izomrángatózáson keresztül egész egy olyan érzésig, mintha egy izom teljesen megőrült volna.

Ezeket a vibrációkat teljesen figyelmen kívül kell hagyni, és nyugodtnak maradni. Elfogadó érzést kell alkalmazni ezekkel szemben. Egy szempillantás alatt kint leszünk! A vibrációk olyan mértékűvé nőhetnek, hogy szinte már alig lehet elviselni, de akkor is figyelmen kívül kell hagyni őket. További projekciók során ez egyre észrevétlenebb lesz, amint a szunnyadó csakráink stabilizálódnak.

A zaj és a vibrálás elér egy crescendo-t, amikor hirtelen az AP reflex beindul. Előrefelé hirtelen elhagyjuk a testünket, a gyomorszájban enyhe zuhanó érzéssel. A mély vibrációkat csöndesebb váltja fel, a mellkasunkban. Most lebegünk, néhány lábnyira a fizikai test előtt vagy felett (testhelyzettől függően). Minden gyakorlattal hagyjunk fel, koncentráljunk, és maradjunk nyugodtak.

Ez nagyszerű! - gondoljuk - IGEN.... megcsináltam! 

Tudatosan kivetítjük az asztrális testünket, és ez TÉNYLEG jó érzés !

Az első alkalmat odakint néhány percesre kell korlátozni. és - higgye el ezt nekem - ez tényleg fontos. Mozogjunk a szobában - lassan. Nincs igazi lábunk, és NE is keressük azt. A gravitáció törvénye többé nem érvényes, úgyhogy legyünk óvatosak. Csak mozogjunk kicsit a szobában, nem kell azon gondolkozni hogy hogyan, csak egyszerűen tenni kell.

Gyors lüktetést lehet érezni esetleg a mellkasban amint mozgunk, ez a szív-csakra. Ez, mint egy motor, felgyorsul mozgás közben, majd lelassul egy egész finom dobogássá, amint megállunk. Ez az erőforrás, az energia, ennek az ereje a csakrától függ, és attól, hogy milyen közel tartózkodunk a fizikai testhez.

Mindvégig az AP során uralni kell az elménket, nyugodtnak maradni, és nem felizgatni magunkat és túl izgatottá válni. Semmit sem szabad elképzelni, odaképzelni, vagy elvárni és hinni hogy ott van aminek nem kellene ott lennie. Ez alapvető, ha nem akarunk az Alice-effektus hatása alá kerülni.

Most szépen mozogjunk visszafelé a testünkbe, azzal a szándékkal, hogy visszatérünk belé. Még új az asztrális forma az Ön számára, és hogyha túl sokáig marad kint, 99% az esélye, hogy elveszti az uralmat "a volán felett", Alice effektusba zuhan, és semmire sem fog emlékezni. Később messzebbre is lehet menni, de fontos hogy az elsőt ilyen rövidre vegye.

A visszatérés egyszerű. Mozogjunk a testbe, mindegy hogy hogyan, és oda fogja magát rögzíteni (a test). A visszatérési-reflex működésbe jön, és - hopp - már vissza is tértünk. KELJÜNK FÖL azonnal, észben tartva, hogy mi történt, és ÍRJUK LE.

Az asztrális tudat olyan mint a memória a számítógépben, a fizikai test tudata olyan mint a winchester, és a papír-ceruza pedig a floppylemez. Ha kikapcsoljuk az áramot a számítógépben, a memóriából elvész minden. Ezért kikapcsolás előtt el kell menteni. Azaz le kell írni ami történt. Elég csak néhány gondolatot lejegyezni, az elegendő lesz. Kezdjen egy naplót az AP élményekről.

Egy tipikus projekció

Leülök a székembe, kényelmesen, és melegben. AP-t fogok végezni, még ha fene fenét eszik is. MEG FOGOM csinálni! Elvégzem az ellazulási gyakorlatokat, gondosan, mert tudom hogy ez a valódi titka az asztrálkivetítésnek. Képzeletbeli kezeimmel felemelem az energiáimat, hogy aktiváljam a csakrákat. Szépen elkezdenek lüktetni. Jobban koncentrálok a szív-csakrámra, egyre több és több energiát vonva oda a többi csakrán keresztül, egészen addig amíg egy mély ritmusban nem kezd dobolni, lüktetni. Az elnehezülés érzése vesz rajtam erőt amint könnyű transzba esem. Nehéznek érzem magam. Az egész arcomat a pókháló-érzés csiklandozza, de nem veszem tudomásul. A fókuszponto(ma)t kiemelem előre. Én vagyok elöl, de tudomásom van a saját magam mögött levő fizikai testről is. Mélyen a testemben vibrációk kezdődnek, de a lélegzésemre koncentrálok és a középpontomat (fókuszt) kint tartom. A vibrációk nagyon erőssé válnak, trafóház-generátor dübörgéséhez hasonlóvá, de a figyelmemen kívül hagyom. A gerincem megremeg amint az adrenalin áramlik rajtam keresztül, de nem törődök vele. A lélegzésre koncentrálok, és arra ahová menni fogok. A szív-csakrám úgy felpörög mintha mindjárt szétvetné magát, de nem ijedek meg mert tudom hogy az nem a szívem amit érzek, hanem a szív-csakra. A dübörgés mély zümmögéssé vált, és hirtelen szabadon emelkedek, enyhe zuhanást érzek. Kilépek, és saját magam előtt állok, néhány másodpercig. A fenébe is, nagyon jó érzés! Körbemozgok a szobában, keresve - kutatva. A kis motor a szívemben (a csakra) hangosabban pörög ha mozgok, mindig a mozgásommal ritmust tartva.

4. rész

KETTÉVÁLÁS

A tudatnak két különálló, de egyforma elmévé történő szétválása minden alváskor megtörténik, illetve a testen kívüli projekció minden fajtájánál. Ez a szétválás nagyon jó okból történik:

Sokat lehet testen kívüli élményekről olvasni, és szinte mindegyik szerző megemlíti ezt a szétválás-szerű effektust. Ez elég általános, hogy egy testen kívüli élmény során tudatában van az ember mindkét testének. Tudatában van a fizikai testnek is, miközben egy másik, különálló, sokkal finomabb testben létezik. Ennek az oka a telepatikus kapcsolat, ami a két test között mindig fennáll. Az asztrálprojekció során ez a kapcsolat a fizikai test figyelését szolgálja, így nem (az) sérülhet meg.

Amikor projektálunk, az asztrális másunk elhagyja a fizikai testet, és a tudat kettéválik (meghasad). Ez egyik rész az asztráltestben helyezkedik el, a másik pedig a fizikai testben. Amikor az asztrális forma létrejön, a tudatunk pontos másával rendelkezik. Ez minden tekintetben TE vagy, mint egy magnókazettáról készült másolat egy másik kazettán, mind a kettő egyforma, és mind a kettő TE vagy!

Gyakran, például alvás közben, ez a két tudat egy telepatikus álom-megosztásban keveredik. A fizikai test tudata is képes álmodni. Ez az álom-keveredés hasonló egy skizofrén álom-emlékhez, amit a tudatosság különállósága (kettőssége) okoz. Aki nem ismerné a skizofréniát (tudathasadás): az ebben a betegségben szenvedőknek egyszerre egyidőben két tudatuk-készletük van (az elméjükben).

KETTŐSSÉG

Amikor AP közben az asztrális és a fizikai test egyaránt tudatánál van, és egymásra koncentrálnak viszonylag közelről, egy kétirányú telepatikus kapcsolat jön létre. Ez nagyon zavaró, és nem ajánlom bárkinek, hogy túl gyakran próbálkozzon ezzel. A fizikai ÉN és az asztrális ÉN tisztán fogja látni egymást, ugyanabban az időben. Egymás szemével fogsz nézni, párhuzamosan, egyidejűleg tudatában leszel mindkét látványnak.

Mindennek tetejébe, hogy még zavaróbb legyen az egész, szintén tudatában leszel egymás gondolatainak, a sajátodnak éppúgy, mint a másikénak, egyidejűleg. Ez a telepatikus visszacsatolás, hasonló ahhoz, mint amikor két tükröt szembeállítanak egymással, a végtelenség hamis érzetét keltve a nézőben.

Ez a kényelmetlen és zavaró állapot elkerülhető, ha nem néz a két test egymásra túl közelről, és nem is gondol egymásra a kivetítés során.

Ez bizonyos módon megmagyarázza, hogy miért olyan zavarosak néha az álmaink. A tudat NAGYON jó okból szakad két részre, és a két rész külön-külön funkcionál.

Ezt a jelenséget sokszor tapasztaltam a projekcióim során. Azért tanulmányoztam, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan érzékelném a fizikai testet ha szoros közelségében lennék annak. Szintén jól összezavarta az emlékeimet, ha kétféle dolgot csináltam egyszerre a projekció során. Tudatában lenni a zajoknak és eseményeknek a házban is és az utcán is, egyidőben. Ezt a kettősséget gyakran tapasztalják akik projekciókat végeznek, de sosem találtak rá magyarázatot vagy értették meg tökéletesen.

A kettősség általam történt első megtapasztalása:

A székemben meditáltam a tűz mellett, és normál tudatállapotomhoz tértem vissza, amikor az eső dobolni kezdett a tetőn. Feltámadt a szél, és az ablaktáblákat remegtette. Az órára néztem, hajnali három volt. Ez korántsem szokatlan, néha egész éjszaka meditálok. Pihentnek és energiával telinek éreztem magamat. Azt gondoltam magamban: "Sosem projektáltam még az esőben, vajon milyen lehet?"

Becsuktam a szememet, és hamarosan kiléptem a fizikai testemből.

A falon keresztülmozdulva kijutottam az esőbe. Milyen csodálatos érzés volt! Éreztem ahogy az esőcseppek áthaladnak rajtam. Mindent az eső illata és nedvesség hatott át, úgy tűnt, ez mégjobban feltölt engem energiával. Fel-lebegtem a tetőre, leültem a kéményen, és a várost néztem. Figyeltem a tetőkön táncoló esőcseppeket, ahogy lefolynak az ereszekbe, lecsurognak a csatornákba.

A tetőn ülve észrevettem hogy érzem a testemet lent a székben. Ezt gyakran tapasztaltam, hogy érzem a fizikai testemet, amikor közel vagyok hozzá, de nem akkor amikor ilyen távolságban. Lecsusszanva a tetőn, elhatároztam, hogy közelebbről is megnézem.

Hirtelen, éreztem magamat amint átlebegek a falon, csakúgy, mint a székben ülve. ÉN voltam a székben, figyelve magamat amint átlebegek a falon, de szintén ÉN voltam a szék előtt lebegve tíz lábnyi távolságban, amint figyelem magamat a székben ülve. Nem csak hogy összezavarodtam, de elég rosszul is éreztem magam emiatt.

Két látványnak voltam tudatában egyidejűleg, két tudatom volt, mind egybekapcsolódva, ez elbűvölő. Értelme is volt: csak azért mert az asztráltestem elkülönült a fizikaitól, azzal attól még miért ne gondolkozhatnék?

Az asztrális ÉN-em a szobában mozgott, megfigyelve a testemet a székben, miközben az meg EN-gem figyelt. Eközben továbbra is láttam az asztrális ÉN-emet, még akkor is ha a fizikai testem mögött voltam. Éreztem magamat székben, amint próbálom követni. Ez komoly erőfeszítést igényelt, mintha nem lenne erőm mozdulni sem.
Úgy éreztem, mintha nagyon nagy lennék, és hatalmas nyomás ellenében próbálnék mozogni. A nézőpontomat mozgattam, de én magam egyáltalán nem mozogtam.

A tudatom egyidejűleg létezett a fizikai és az asztrális testemben. Ezért volt képes a fizikai ÉN-em látni az asztrális ÉN-emet olyan könnyen, és bármely szögből. A fizikai testem szó szerint megfordult a bőrében. Ez a képesség a szemhéjakon keresztül történő látásra mások által is le lett jegyezve.