FOLYAMATOSAN LASSUL A FÖLD FORGÁSA!

Az elmúlt években napvilágot látott beszámolók szerint napi több másodperces különbség tapasztalható a hivatalos és mindenhol szentírásként követett pontos idõ, illetve a valódi helyzet között. A megdöbbentõ jelenségre felfigyelõ amerikai kutatók szerint valakik ezzel próbálják leplezni a Föld forgásának természetesnél nagyobb lassulását. Bár a szakértõk szerint ez olyan képtelenség, amit a tudományos közösség elõtt nem lehetne sokáig titkolni, mégis egyre több jel utal arra, hogy a jelenség nem kitaláció, hanem az egész emberiség jövõjét befolyásoló tény.

A forgás lassulására felfigyelõ egyik karóragyûjtõ több mint százharminc értékes órát birtokol. Elmondása szerint ezek közül mindegyik rendkívül pontosan mérte az idõt 2001 júliusáig, ám a pontosság ekkor véget ért: a különbözõ típusú órák egyszerre látszanak elcsúszni a hivatalos idõtõl. Az óragyûjtõ tapasztalata szerint "offline" órái átlagosan heti 15 másodpercet nyernek a magukat rádióhullámok útján frissítõ órákhoz és az internetes idõszerverekhez, illetve az otthona elektronikus eszközein feltûnõ szinkronizált idõhöz képest. A furcsa jelenséget más országokban élõ gyûjtõkkel is megvitatta, és ezek harmada szintén észlelt ilyen rendellenességet. A legnagyobb mért eltérés heti 43 másodperc volt. Mindezeken kívül - egy Németországban élõ óragyûjtõ szerint - amikor az idõ "megszaladni" látszik, a Napnak az égbolton elfoglalt helyzete is eltér a normálistól. A napnyugta csillagászati szoftverek által generált idõpontja és földrajzi koordinátái tehát eltérnek a valóságostól. Az érdeklõdõ amatõrök mérései szerint a Nap ilyenkor az elõre jelzett ponttól akár 15 fokkal északnyugatabbra is kerülhet.

Régen a pontos idõ ügyében valóban a csillagászokat kérdezték meg. Magyarországon sokáig az Országos Mérésügyi Hivatal szolgáltatta a pontos idõt, de ez azóta változott. Az elektronikus média ma már a GPS mûholdakról nyeri a pontos idõ jelét. Azt a felvetést pedig, hogy másképpen állna a Nap, képtelenségnek tûnik. A csillagászoknak alapvetõ érdekük, hogy alaposan utánajárjanak minden új jelenségnek. A napi több másodperces csúszás hatalmasnak számít, és bizonyosan azonnal felfedeznék.
Az atomi pontosságú idõn alapuló UTC-t, a koordinált univerzális idõskálát 1972-ben vezették be, nyugdíjba küldve a csillagászati módszerekkel meghatározott hagyományos GMT-t (Greenwich Mean Time). Az elmúlt évtizedek során, 1970 és 1999 között összesen huszonkétszer kellett szökõmásodperceket beiktatni. A kiigazításra a greenwichi hosszúsági körhöz tartozó, nemzetközi szabványként kezelt UTC és a csillagászati idõ közti eltérés miatt van szükség. A semmiségnek tûnõ egy másodpercnek komoly hatása lehet a távközlésben, navigációban és a légi irányításban. Ezért rendkívül pontosan nyilvántartják, hogy jelenleg 32 szökõmásodpercet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Pontosabban - nem szabadna.

A földi napok hossza valamivel több mint 24 óra. Ha a forgási sebesség azonos marad, az elmúlt 30 évhez hasonló gyakorisággal kellene szökõmásodperceket beiktatni. A CNN 2004 elején megjelent cikke szerint azonban a csillagászok meglepõdve tapasztalják, hogy már az ötödik évben nem volt szükség szökõmásodperc beiktatására. A szakértõk egyetértenek abban, hogy a Föld korábban több évszázadig azonos sebességgel lassult. Viszont most nincs megfelelõ magyarázat arra, hogy hirtelen miért nem tartja a Föld a "menetrendet". Az Amerikai Mérésügyi Hivatal (NIST) szóvivõje, Fred McGehan szerint ezt okozhatja az árapály, az idõjárás alakulása, illetve akár a bolygónk magjában végbemenõ változások is. Az utóbbi évek mérései alapján végzett becslések szerint a Föld forgása 100 ezer év alatt átlagosan 2,2 másodperccel lassul. A dinoszauruszok idejében rövidebb ideig tartott egy nap, ezt a napszakok váltakozásától függõ életciklusú növények maradványaiból sikerült megállapítani.

Atomórák és ezredmásodpercek

Az amerikai NISTL tervezõmérnökei nemrég alkották meg a világ eddig legpontosabb atomóráját, amely a precízebb mûködéshez fényt használ. A US National Institute of Standards and Technology tudósai által kifejlesztett óra csupán 15 milliárd évente késik egy másodpercet. Ez a szám azért számít fantasztikus eredménynek, mert ezzel ezerszer pontosabban jár, mint a mai legjobb atomórák.
Ezek a különleges idõmérõk egy bizonyos atom által kibocsátott mikrohullámok pontos mérésén alapultak. Mivel a mostani órák mikrohullámot alkalmaznak, a tudósok úgy gondolták, egy magasabb frekvenciájú átmenetet kell alkalmazniuk, mert így sokkal pontosabb mérést tudnának végrehajtani. A megoldást a higany jelentette. A tudósoknak egy lehûtött higanyion optikai frekvenciájának mérésével sikerült megalkotniuk azt az órát, amelynek segítségével az összes számítógépre alapozott iparág rendkívüli mértékben fejlõdhet, hiszen használatával minden számítást sokkal pontosabban lehet elvégezni.

Érdekesség, hogy a Föld forgásának szeszélyes alakulására külön hatóság figyel: a párizsi Nemzetközi Földforgás Szolgálat (IER). Amikor ez egy teljes másodperces késést állapít meg az atomórához képest, világszerte elrendel egy váltómásodpercet, amikor is a nap 24. órájában az utolsó perc 61 másodpercbõl fog állni. Legutóbb ez 2004. június 30-ra esett. Persze idõrõl-idõre fellángol a vita, szükség van-e ezekre a szökõmásodpercekre. Ezek ugyanis kényes ügyek: ha nem hangolják össze rendesen a beiktatásukat, vagy nem teljes körûen viszik végbe, nagy bonyodalmak keletkezhetnek: összevisszaság támadhat a számítógépes rendszerekben, repülõgépek zuhanhatnak le, no meg az átállás is sok munkával jár. A csillagászok azonban ragaszkodnak a kiigazításokhoz, részben presztízs okokból - hiszen az idõ évezredeken át hozzájuk igazodott. Van persze megfontolásra érdemes érvük is: e szökõmásodpercek nélkül az atomórák ezer év után már egy teljes órát sietnének, és eljöhetne az az idõ, amikor déli 12 órakor nyugszik le a Nap. Lehetne persze ezerévenként egy-egy órát korrigálni, amivel szemben viszont az az ellenvetés, hogy ennyi idõ alatt feledésbe merülne az átállás technikája, amit jobb inkább másodpercenkénti váltásokkal ébren tartani. Kísért még a 2000. évi dátumváltozással járó nagy pánik és rengeteg bonyodalom emléke is.

Hogy még teljesebb legyen a jelenlegi zûrzavar, harmadik változatként létezik az ûrhajózás idõszámítása is, amely 19 másodperccel marad el az atomóra (a fizikusok idõszámítása) mögött. Ennek oka, hogy a GPS navigációs mûholdak csak azokat a szökõmásodperceket veszik figyelembe, amelyeket már 1980-ig beiktattak, az azóta bevezetetteket már nem, ugyanis az ûrhajózási technika nem vállalkozott az átállás nehézségeinek leküzdésére. A baj csak az, hogy a GPS-jeleket ma már számtalan földi számítógép, de a hajók, repülõgépek nagyobb része is óraként használja, egyre növelve a különbözõ idõskálák átszámításából adódó költségeket.

Az összeesküvés-elméletek kiötlõi szerint az amerikai haditengerészet már egy évtizeddel ezelõtt jól tudta, a Föld lassul, s mindent elkövetett annak érdekében, hogy errõl a tényrõl ne szerezzen hírt a nyilvánosság. A holdfázisokat tehát elõre ehhez igazították, így a holdciklusokat közlõ naptárak nem tették lehetõvé, hogy bárki is rájöjjön: a Föld lassabban mozog a Holdhoz képest, mint korábban. De vajon milyen érdeke fûzõdik mindehhez az USA hadseregének? Elképzelhetõ, hogy - ha kismértékben is, de - befolyásolni, manipulálni tudják a Föld forgását, talán éppen a hosszú évtizedek óta fejlesztés alatt álló ûrvédelmi rendszer segítségével? Bizonyítékok híján egyelõre mindez felvetés marad. Csupán az a biztos, hogy bolygónk forgásának lassulása már napjainkban is komoly kommunikációs és számítógépes zavarokat okoz az egész Földön. És ki tudja, mit hoz a jövõ.