Élhetünk táplálkozás nélkül? Megvonhatjuk-e a mindennapi táplálékunkat örök életre? Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de élnek a világon olyan emberek,akik ugyanúgy néznek ki, mint mi, csak éppen nem vesznek magukhoz ételt sohasem! Őket „fényevőknek” hívjuk,mert nem anyagi értelemben jut

nak energiához, hanem a nap által kibocsátott fénysugarak útján.
Ezek az emberek egyáltalán nem esznek semmit,mégis élnek,sőt egész jól érzik magukat a saját bőrükben. Legfeljebb csak vizet isznak,ám ezt sem mindegyikük teszi…Az evésről régóta leszoktam. A „fényevők” legtöbbjének szilárd ideológiája van ehhez,és nem véletlenül jutottak el oda ahol most tartanak. A világon körülbelül nyolcezren vannak,akik nem esznek. Eközben a ténylegesen éhezők aránya több millióra tehető. Magyarországon még mindig mintegy húszezer ember éhezik. Azonban a „fényevők” számára ez nem jelent gondot,nem halnak meg,ha nem esznek… De hogyan képes valaki ilyenre,és hogyan létezik az,hogy nem hal meg ? A „fényevők” mindnyájan hosszas lelki előkészítés,tudatos tanulás és transzcendentális meditációk során jutottak el oda,hogy megszabadulhattak a földi létezés e kellemetlen ,kényszerű erejétől. Biológiai és élettani tanulmányaink mást tanítanak a nem táplálkozás következményeiről és ennek hatásairól,de ne felejtsük el,hogy (még) rengeteg dolog van a világon,amit a mi agyunk és tudományunk jelenleg egyenlőre nem képes felfogni,és racionálisan megmagyarázni. Ezek a nem mindennapi emberek előbb egy bizonyos emelkedett és állandósult lelkiállapotba jutnak el,attól kezdve pedig megváltozik szemléletük. Békés szemlélődőké válnak,elvesztik alantas indulataikat és ösztöneiket. Kezdetben vegetáriánusok,aztán később már leszoknak a növényi eledelekről is. Később már almát sem esznek… A tudományos képzettségűek ellenvéleménye szerint nem lehetséges úgy élni,hogy az ember nem vesz magához energiát,azaz táplálékot. Gyomra és emésztőszervei enélkül huzamosabb időn át nem működnek. Felhozzák a biológiai érveket,hogy a gyomor, a máj működése életfontosságú,nem elég csak a veséket működtetni folyadékkal (vízzel). Ha pedig az illetők nem isznak el is kell pusztulniuk. A „fényevők” – merthogy ők csak a nap fényét szívják magukba – mindezen csak mosolyognak. Ám a dolog biológiai hátteréről (miként lehetséges ?) nem tudunk semmit,de ez nem is nagyon érdekel (sajnos) senkit. A „fényevők” állítása szerint ezzel olyan nyűgtől szabadultak meg,ami nem terheli többé a szervezetük rendszerét,sőt kiváló lelkiállapotot biztosít ez a rendkívüli állapot. Egyébként a keleti vallásokban is ismert ez az egyedi életmód. Nagy – Britanniában működik egy olyan tanfolyam,amely 21 napot ad az azon résztvevőknek,hogy megtanuljanak uralkodni az éhségérzetük fölött,és hogy uralkodjanak biológiai vágyaikon,testükön. Nem mindenkinél sikeres a tanfolyam,de ez érthető is…Annak aki „fényevő” szeretne lenni magasabb lelkiállapotra és tudatra van szüksége,emellett nagyon fontos a gyakori és rendszeres meditáció,elmélyülés és jóga. Továbbá óriási ideológia,hit és elszántság szükségeltetik hozzá. Hogy jelenleg hat és félmilliárd ember között még tízezren sincsenek ,már önmagában is jelzi milyen ritka képességről van szó. Egyébként Magyarországon is van egypár ember,aki ilyen életmódot folytat… Érdekes módon a tanfolyam vezetői azt állítják: a fényevő terhes nők a terhesség alatt visszatérhetnek a táplálkozáshoz,mert,hogy erre a magzatnak szüksége van – majd a szülés és szoptatás után visszatérhetnek a régi életmódra. A „fényevők” között sok ember nagyon elkötelezett és vallásos személyiség,sokuk evés helyett imádkozással tölti perceit,és állításuk szerint ez erősebb energiát ad át szervezetüknek,mint az étel,amellyel már régóta felhagytak. Többségük azonban a napsugarakból szívja fel a mindennapi energiát,ez segít nekik élni. Igen élni,nem pedig túlélni. Mert,hogy ez számukra „táplálékforrás”,nem átvészelik ezzel a szürke hétköznapokat,hanem egyszerűen létfenntartó szerepet tölt be,nem kevés ideig tartó életükben. Fényevők,tetszik vagy nem,elhiszik vagy nem,de léteznek,és nem pár napig,vagy hétig élnek,hanem mint több más emberhez hasonlóan teljes életet élnek,mely akár elérheti a hatvan évet is. Ezek az emberek,már talán azt is elfelejtették milyen mondjuk a rántott hús,vagy a vajas kenyér íze…Bánhatják…Nem minden ember mondana le önként az evésről,hiszen (főleg) napjainkban az evés,nem csupán a létfenntartást szolgálja,hanem egyfajta hobbi-szórakozás is,nem beszélve az unalomból történő élvezetes evésről a hozzá kötött gasztronómiai ötletekről. Az evés élvezetet nyújt ,hiszen a finom és igazán ízletes ételek csak úgy csábítják az embereket. Sokan tehát nem mondanának le e testet kényesztető élvezetről. Egyébként a szex után az evés a legkívánatosabb elfoglaltság,sőt kiváló üzlet is… Ön lemondana egy rántott halról,vagy egy mákos kalácsról,csak azért,hogy megóvja mindörökre testét e kényszerű és drága létfenntartástól ? Helyette szívesebben szívna magába egy kis éltető fényt ? Nem Hiszem. De vannak kivételek is,akiknek mindennapi teher az evés,ők annyi fényt szívnak magukba amennyi elegendő a nap hiányától szenvedő téli hónapokra. Szóba sem jöhet hol mi mesterséges fény,kizárólag természetes fényből szerzik energiájukat. Aki ezek után „fényevő” szeretne lenni,”ne csodálkozzon azon”,hogy jó pár nap múlva éhen hal,ugyanis nem elég pusztán eldönteni és elhatározni,hogy egyik napról a másikra nem veszünk magunkhoz táplálékot,ehhez ugyanis kellő lelki-fizikai felkészültség és ideológia szükséges. A fanatizmus és a hozzá kapcsolódó hit fokozatosan nő ki az akaratból és elszántságból, később már elkezdődik a vegetarianizmus,és pár év múlva már azt sem tudja majd az illető,hogy milyen is egy vajas kenyér íze,a jelenséget kutató személy pedig azt nem tudja,miként sikerült átformálni úgy biológiai életvitelét,hogy közben nem halt éhen…