Rendben, a cím egy kicsit más. De ígérem nektek, a történet sokkal jobb. Mindannyian ismerjük a paranormális dolgokat, szellemeket, lelkeket, kísérteteket, és mindent róluk. Bármikor, bárhol előfordulhatnak. Még ha biztonságban érzed is magad. Talán, mondjuk egy nyári táborban? Rendben, elmondom nektek, hogy telt a hét napos tábor. Az iskola miatt a neveket nem teszem közzé.

Épp hogy leszálltunk a buszról, megkönnyebbülve, hogy nem kell énekelnünk több ostoba dalt. Leszálltunk, 20 perc alatt megkaptuk a csomagjainkat, és elindultunk a faházainkba.

Egész jó volt egy egyszerű nyári táborban, hülye dalok, kemény ágyak, lelkibeteg táborvezető. De volt ott valami, ami más volt, egy nagyon erős paranormális tevékenység. Én voltam az első a faházban, ami az egyetlen volt, amit virágok százai vettek körül. Nem tudom, miért volt így, szóval bementem a barátom buzdítására, aki végig gondolta, hogy kísértett ház. Nem tudván hol voltam, besétáltam a folyosóra, és balra volt az alvó körzet. Befordultam a sarkon, és ez a srác, akinek virágok voltak a kezében, a földön feküdt, felvágott torokkal. Ahogy megláttam, felnéztem, és egy kemény bőrkabátos férfi (szintén virágokkal), megfordult, egy késsel a kezében.

Fiú vagyok, és nem ijedek meg könnyen, tehát a barátaim meglepődtek. "aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaah!" Sikoltottam, megfordultam, és elindultam az ajtó felé. Mostanra, a teljes tábor az ajtóban volt, csodálkoztak, hogy mi a fenéért sikítozok. "Egy szellem! Ott.. ott van. És, egy fickó.. egy rossz fickó... megölte őt! És a kezükben... kezükben... virágok!" Mondtam, lenéztem, és észrevettem egy újabb rakás virágot, amik körülvették a faházat, a lábamnál. Teljesen megijesztett, szóval bementem a barátaimmal, kideríteni, hogy nincs bent semmi.

Azt gondolták megőrültem, nagyszerű.

Szóval, mindent normálisan csináltunk, mintha semmi sem történt volna. Megvacsoráztunk, és visszamentünk a faházba, teljesen megfeledkezve mindenről. Utána, amikor készen álltunk a lefekvésre, észrevettem néhány írást a falamon. "eddie, a virágárus itt járt...óvakodj éjjel." Tudtam, hogy utánzat, úgy értem, óvakodj éjjel? Ha! Különösen, mert a riválisom neve volt Eddie. Tehát, eldöntöttem, hogy összehívok pár barátot, Eddie-vel együtt, szóval megnézhetik.

Visszasétáltunk a szobámba, és észrevettem, hogy az írás eltűnt. Mindenhol kerestem, de nem mutatkozott többet! Szóval, semmi paranormális dolog nem történt másnap reggelig, amikor még több hülye dalt kezdtünk énekelni a táborban, a fő épületben.

Elkezdtünk egy született amerikai dalt énekelni, ami gondolom a meggyilkolt srác nemzetisége is volt. És hirtelen a fények kikapcsoltak. Ötödik osztályosok voltunk, tehát az átlagos lányok sikítottak, a fiúk szellemes hangokat adtak. De nem használt. Mi és két barátom, akik hisznek a paranormális dolgokban, John, és Andy, láttunk valamit. Olyan volt, mint egy vastag köd, ami betakarná a szánkat, hogy ne énekeljünk. Utána eltűnt, egy nagy padlás lyukba a mennyezeten. A fények visszajöttek, és megijedtünk. A lányok örültek, én meg kíváncsi voltam, miért mentek ki a fények? Ami megijesztett "Nem láttátok?" Kérdeztem. "Mit kellett volna?" Kérdezte vissza. Nem hittem el. Az emberek akiknek elmondtam a halott srácot, látták a ködöt, de senki más. Rémisztő.

Teljesen megijedtem, szóval kérdeztem egy személyzetistől (nem tudom, hogy hívták) pár kérdést. "Mi van azzal a padlással? Ez az egyetlen hely, ahol kimentek a fények!" Felnézett, majd rám, és összeráncolta a homlokát. Majd kiderítem, miért. Mivel a dal régi-amerikai volt, megkérdeztem, "Mit jelent a dalszöveg?" Mostanra mindenki rám nézett, és pszichopatának néztek, tehát elhallgattam.

Minden normális volt, míg visszamentünk a faházba.

Ideje volt végre lefeküdni, és egy hülye fasz, nem mondom a nevét, elkezdte énekelni újra azt a dalt. Hirtelen, a fények kimentek, és egy mennyezeti lyukon a férfi megjelent. Felkeltem, kifutottam a faházból, és a vezető hölgyhöz mentem, aki a kabinjához indult. "Tudja, mi történt itt?!" Meglepedten nézett, majd mondta, "igen, tudom. A kilencedik vagy azok közül, akik hisznek a paranormális dolgokban abból a kabinból, és az lehetett, amit láttál." mondta. Megkérdeztem, "mi az a lyuk a mennyezeten a fő épületben?" Összeráncolta ismét a homlokát. "Ötven évvel ezelőtt, ma este, egy virágárust meggyilkolta a főnöke fiát. Nem tudta elrejteni a testet, szóval felvitte oda." Meglepődtem. Utána megkérdeztem, mi a dal szövege. "Az a szöveg megidézi a gyilkos, és az áldozat lelkét. Mindkettőjüknek békét hoz, de a gyilkos békéje az, ha újra gyilkolhat." Teljesen kiborultam. Libabőrös lettem. Haza akartam futni. (Mt. St. Helen's to Vancouver, WA). De maradtam.

Semmi sem történt azután, de sosem felejtem el...

Tábori terror.

Emlékeztetlek, hogyha ezt a dalt énekled azon a helyen, valami borzasztó FOG történni. Gin Gang Booley..."

Submitted From: Brad, Washington, USA