A kísértetjárta iskola
GhostStories 2009.02.14. 19:55
"Ezt a történetet egy barátom mesélte...Ez egy igaz esemény, amely évente megtörténik itt az iskolában. Senki sem tudja az eredetét, de igazi...."
..
"Ezt a történetet egy barátom mesélte.
Ez egy igaz esemény, amely évente megtörténik itt az iskolában. Senki sem tudja az eredetét, de igazi....
Kb. 5 évvel ezelőtt kezdődött, 1993 februárjában, mikor pusztán 14 éves voltam. Mindig hű rajongója voltam a paranormális dolgoknak, gyakran kísértettörténeteket hallgattam és memorizáltam, hogy később leírjam a jövő nemzedékeinek. A barátom szerint ez a furcsa eset minden évben megtörténik, és ugyanazon a napon, ugyanabban az időben, hiánytalanul ismétlődik. Az iskola, ahol mindez történik, egy tipikus gyarmati iskola, ahol a mosdók és a tantermek külön épületben vannak, és gyakran hosszú folyosókon kell átsétálnod, hogy átérj oda. Egy esős délután két lány közül az egyik kikéredzkedett wc-re, a másik viszont vele ment. Amint elengedték őket az osztályból, lassan átsétáltak a mosdókig. Kuncogva és nevetve mentek a csendes és kihalt folyosókon, miközben esőcseppek kopogtak a tetőn. Egyikük megjegyezte, hogy az iskolában japán katonák öngyilkosok lettek a második világháború alatt, és a lelkük még mindig itt kóborol a környéken. A másik nevetni kezdett, és barátját hátbavágva tudálékosan hozzátette, hogy hülye lenne elhinni az ilyesmit. Lassan folytatták a sétát a mosdó felé, és az egyik lány a japán lelkekkel kapcsolatban piszkálni kezdte a másikat, hogy biztosan a plafonon lógva figyelnek. A barátja zaklatott lett, majd megfordult és visszaindult a terembe. A másik lány nevetett, és észre sem vette, hogy egyedül kell elsétálnia a mosdóig. Hirtelen hideg levegő suhant át a folyosón, és hirtelen az esős délután hidegét érezte. A barátja nélkül kicsit kényelmetlenül érezte magát a japán lelkek miatt, amiből poént csinált. A mosdó felől hirtelen sikítások és nevetések hangját hallotta. Sokkal jobban aggódott. Kitisztította a gondolatait és bíztatta magát, hogy szellemek nem léteznek, egyszerűen kinyitja az ajtót és besétál. Amikor belépett, nem látott mást, mint egy egész japán hadsereget a földön térdelve, megkötött kezekkel. Álltak még páran mellettük egy nagy szamurájkarddal, várva a kivégzésre. Kiáltott, de rémületére erre mindenki felfigyelt rá. Néhányan kivégzettek elrúgták a kivégzettek fejeit, és japán szavakat kiabáltak neki. Megfordult és kinyitotta a mosdó ajtaját, majd torka szakadtából kiabálva rohant végig a folyosón. Senki sem hallotta, leszámítva a barátját. Az osztályban ült, és látta a barátját kirohanni az udvarra. Azt mondta a tanárnak és a többieknek, hogy nézzenek ki, de nem láttak semmit. Remegett a félelemtől, amikor látta a barátját, amit ő az udvar közepén állva ordítva mondja, hogy elkapták a japán szellemek. Amikor odaért a mező közepére, még mindig kiabálva, a japán lelkek elkapták a lábát és a föld felé húzták. Megfordult, és az utolsó dolog amit látott, hogy a nyaka előtt elsuhan egy szamurájkard. Kiáltott, és mostmár az egész iskola hallotta, és a barátja az osztályban látta őt, amint kivégzik és elvonszolják az udvarról. Megpróbált szólni a többieknek, hogy nézzenek oda, de ők nem láttak semmit. Az őr hallotta a sikoltást, és elindult megkeresni a forrást. Mindenki meglepetésére a lány testét a wc-ben találták meg a falhoz szegezve, a fejét meg egy japán dobozban. Ezután minden évben, ugyanazon a napon, ugyanabban az időben látják a lányt futni az udvar közepe felé, miközben kiáltását az egész iskola hallja. Mondták a tanulóknak, hogy nézzenek félre, és tettették, hogy nem láttak vagy hallottak semmit, mert féltek, hogy a lelkek megzavarják őket, de a lány sikítását továbbra is hallották.
Már sokszor hallottam, és minden évben mondják a barátaim, hogy hallották a kiáltást, és másnap nagyon rosszul érezték magukat. Néhányan állították, hogy látták a folyosón sétálni a lányt fej nélkül. A kiáltások továbbra is kísértik az iskolát."
Submitted from: Perak, Malaysia
|